A svéd példa

„Ha felveszünk egy fiatalt, aki nem tudja a munkához szükséges összes matematika- vagy fizikaanyagot, akkor megvannak a kollégáink, akik könnyedén megtanítják ezt neki – mondta a Nokia egyik vezetője. – De ha olyasvalakit kapunk, aki nem tudja, hogyan dolgozzon együtt más emberekkel, hogyan gondolkozzon máshogy, hogyan találjon ki eredeti ötleteket, és aki attól fél, hogy hibázni fog, akkor semmit sem tehetünk.”

Ez az a szemlélet, amit a finn oktatáspolitika a magáévá tett.
Az iskola feladata elsősorban nem a tananyag fejekbe töltése és számonkérése,
hanem olyan képességek, készségek fejlesztése, amelynek révén a gyerekek később a legkülönbözőbb élethelyzetekben, munkahelyeken megállják a helyüket, mert megtanulták, hogyan birkózzanak meg új kihívásokkal, váratlan feladatokkal.

… a finnek azt a tanulságot vonták le, hogy a fennmaradás és
a fejlődés kulcsa a rugalmasság, a nyitottság és a megoldáskereső, konszenzusra törekvő gondolkodás.
Valamint azt, hogy egy kis nép sikerének legfőbb záloga az emberek mentális képességeinek fejlesztése. A társadalom minőségét az állampolgárok lelki-szellemi-gazdasági állapota határozza meg, ezen pedig leghatékonyabban megfelelő oktatással lehet segíteni.

A finn példa számunkra talán leghihetetlenebb vonása, hogy ebben a kérdésben a ’70-es évek óta társadalmi konszenzus van. Húsz kormányon és harminc oktatási miniszteren ívelt át az az oktatási reform, amely a 2000-es évekre finn világmárka lett, és amelynek köszönhetően a finn diákok a PISA-felméréseken rendre első helyen végeznek szövegértésből és matematikából is.

Két alapvető cél lebegett az oktatási reform kidolgozói előtt, amiben minden párt egyetértett. Az egyik, hogy az iskolának olyan hellyé kell válnia, ahol a gyerekek használható tudást és készségeket szereznek. A másik, hogy ezt a tudást családi háttértől függetlenül mindenki számára elérhetővé kell tenni.

Nem a rendszer szigorításával, hanem éppen a fellazításával értek el jelentős eredményeket. Sokkal több szabadságot adtak az iskolavezetőknek és a tanároknak, amitől a tanári munka értéke hatalmasat nőtt.

A képzés nagyon fontos része a pedagógiai pszichológia, a szociológia, a tantervelmélet, a tanulói értékelés, a választott tantárgy didaktikája, és miközben a hallgatók a legmodernebb oktatáselméleteket tanulják

 

Ráadásul a tanári munka alapvető része a folyamatos együttműködés a kollégákkal. A tanárok ismerik és segítik egymást, látják, tudják, hogyan dolgozik a másik, ha valaki alkalmatlan a munkára, az hamar kiderül, nem kell hozzá messziről jött tanfelügyelő.

A finn iskola gondolkodni és együttműködni tanít
A diákok teljesítménye a reformnak köszönhetően egységesen nőtt, a különböző régiók közötti különbségek csökkentek. Az iskolák közötti eltérés kisebb, mint öt százalék. Mintha egy budapesti belvárosi iskola és egy borsodi kisvárosi iskola diákjainak teljesítménye között gyakorlatilag nem lenne különbség. Mindezt úgy érték el, hogy nincs szabad iskolaválasztás, mert
minden iskola egyformán jó.

A tanári hivatás holisztikus tevékenység, az egész személyiséget igénybe veszi.

Forrás

Advertisements