Pistike

Diktatúra kicsiben
Egy nagyon emblematikus eset: egy mese dramatizálásának szereposztását sorsolással döntöttük el, a mi Pistikénk nem a főszerepet kapta. Menetrendszerűen jött is az őrjöngés, káromkodás, tankönyvcsapdosás, tolltartó-hajigálás, falrugdosás, gyűlölködés, füzettépés. Óra után a sorsolás győztese odajött hozzám, és ő, aki mérhetetlenül örült a szerencséjének, lelkes és büszke volt, hogy főhőst alakíthat, visszaadta a szerepét. Úgy, hogy Pistike nem őt rugdosta, nem fenyegette meg, (kivételesen) nem helyezte kilátásba egyik vagy másik testrészének a letépését. Egyszerűen csak a lényével, ismert előéletével-természetével uralkodott, félemlített meg. Nem használt sem tanári, sem szülői könyörgés, a gyerek nem volt hajlandó eljátszani a szerepet. Rettegett a következményektől.

Mindenki rosszul jár
Hasonló esetek, Pistikék mindenhol vannak. A 2003-as törvénymódosítás ugyanis a sajátos nevelési igényű, illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók integrált nevelését tette lehetővé. Pistike nem az ördögtől való, csak magatartászavara vagy szerényebb képességei (sokszor a kettő együtt) folytán eltér társaitól. Értem én, hogy ne bélyegezzünk meg senkit, de ha a húszkilós dobozok cipelését a meglett férfiakra, míg a könnyebbeket a kamaszfiúkra bízom, akkor én hátrányosan megkülönböztetek? És értem én, hogy egy szülőnek rendkívül nehéz elfogadni, hogy gyermekének fejlesztő-felzárkóztató környezetre van szüksége, de azontúl, hogy a büszkeségből, rosszul értelmezett szeretetből, makacsságból hagyományos osztálymodellbe tuszkolt Pistike elveszíti valódi esélyeit a fejlődésre, a többi szülőt is értem, akik valahogy nem kultiválják, ha csemetéjük kettészakadt fülcimpával állít haza.

Sokkal nagyobb a tét, mint gondolnánk
A legnagyobb baj azonban nem is ez: ennél jóval mélyrehatóbb és távolabbra mutatóbb károkat szenvednek el az osztály tagjai. Hogy csak a legalapvetőbbeket említsem:
sérül a tanuláshoz való joguk, hiszen fegyelmezéssel megy el az óra jó része, így az elsajátítandó tananyagnak csupán töredékét kapják meg a pedagógustól, hogy a kiegészítő magyarázatról, játékos megközelítésekről, véleménycserékről, gondolat-ébresztésről már ne is beszéljek
önfegyelmük, viselkedési kultúrájuk alatta marad a normál esetben elérhetőnek, hiszen ha Pistike megteheti azt, hogy az óra közepén táncra perdül a biosz szertár csontvázával, akkor néhány közbekiabálás, levelezgetés, padtárs-molesztálás már igazán kijár mindenkinek
​értékrendjük torzul, mivel hiába csak a megfélemlítés az alapja Pistike piedesztálra emelésének, kialakul egy „az a jó fej, aki fenegyerek” közmegegyezés, amelynek öntudatlanul is megfelelni próbálnak

TEljes cikk

 

Advertisements